Az Európai Unión kívülről érkező áruk importja során különösen fontos kérdés, hogy hol történik a vámkezelés, és mikor kell megfizetni az importáfát. Erre kínál kedvező lehetőséget az úgynevezett 42-es vámeljárás, amely megfelelő feltételek mellett mentesítheti az importőrt az importáfa megfizetése alól.

A konstrukció lényege, hogy a harmadik országból érkező árut az EU-ba történő belépés egyik tagállamában szabad forgalomba bocsátják, majd azt közvetlenül egy másik uniós tagállamba szállítják tovább. Magyarországi vámkezelés esetén például az áru érkezhet Kínából Magyarországra, majd a vámkezelést követően továbbindulhat Németországba vagy Ausztriába. Az áfát ebben az esetben végül a célországban, közösségen belüli beszerzésként számolják el.

A 42-es eljárás egyik legfontosabb előnye a cash-flow optimalizálása. Normál import esetén az importáfát jellemzően meg kell fizetni, majd később lehet levonásba helyezni vagy visszaigényelni. A 42-es eljárás alkalmazásával – a jogszabályi feltételek teljesülése esetén – ez a finanszírozási teher elkerülhető. További előny, hogy nincs szükség árutovábbítási eljárásra, és a vámkezelést követően az áru szabadon mozoghat az EU területén.

Az adómentesség azonban szigorú feltételekhez kötött. Többek között igazolni kell, hogy az áru az előírt határidőn belül elhagyta Magyarországot és egy másik uniós tagállamba került. A hatóság az ügyleteket kiemelten ellenőrizheti, és ha például az áru nem hagyja el az országot vagy a vevő közösségi adószáma nem megfelelő, az importáfa megfizetése mellett adóbírság is felmerülhet.

A 42-es eljárás így jelentős pénzügyi és logisztikai előnyt kínálhat a nemzetközi kereskedelemben részt vevő vállalkozások számára, ugyanakkor alkalmazása megfelelő vám- és áfaszakmai felkészültséget igényel.